Őrült egy nap

Őszintén szólva a Bálint-nap pontos eredete eléggé a múlt homályába vész. Annyi biztos, hogy nem egyetlen forrásból nőtt ki: a pogány természetkultusz, a római életszeretet és a keresztény hit hagyományai mind hozzátettek valamit ahhoz, amit ma ünneplünk.

A régi társadalmakban a termékenység ünnepei szorosan kapcsolódtak a természet ritmusához. Február közepe a mérsékelt égövön a madarak párosodási időszakának kezdete, és ez a megfigyelés alapozta meg azt a hiedelmet, hogy ez a nap különösen alkalmas házassági jóslásokra és szerelmi varázslatokra. Az emberek egyszerűen figyelték a természetet, és levonták a saját romantikus következtetéseiket.

Az ünnep névadója, Szent Bálint, azaz Valentinus, Terni püspöke volt. A legenda szerint a császári tiltás ellenére titokban eskette össze a szerelmes párokat, még a katonákat is, akiknek a Kr. u. 3. században tilos volt megházasodniuk.

A történet szerint börtönbe került, és mielőtt 269 körül, február 14-én kivégezték volna, hite erejével visszaadta börtönőre vak leányának látását. Állítólag búcsúlevelét „a te Bálintod” aláírással küldte a lánynak, és innen ered a Bálint-napi üzenetküldés hagyománya. Maga az ünnep romantikus jellege viszont csak a 14. századi Angliában és Franciaországban kezdett igazán kibontakozni.

A magyar néphagyományban Bálint napja inkább tavaszkezdő nap volt. A gazdák ilyenkor kerülték a tyúkültetést, mert úgy tartották, hogy a csibék „bálintosak”, vagyis szerencsétlenek lennének. Ehelyett inkább fát ültettek és megmetszették a szőlőt, bízva a jó termésben.

A szerelmi jóslások is fontos szerepet kaptak a paraszti kultúrában. A lányok az ünnep előtti éjszakán babérlevelet tettek a párnájuk alá, hogy megálmodják jövendőbelijüket. Ha egy hajadon ezen a napon verebet látott, azt mondták, szegény emberhez megy majd hozzá, de boldog lesz. Ha viszont tengelice repült át felette, az gazdag férjet ígért. Szokás volt a madáretetés is: magokat szórtak a kertbe, hogy a kártékony madarak később elkerüljék a vetést. És persze Bálint napján nem volt szabad seperni sem, mert a hiedelem szerint ezzel a szerencsét is kisöpörték volna a házból.

Ha belegondolok, egészen különös, hogy egyetlen februári napba mennyi réteg, hiedelem és történet sűrűsödött bele. És talán pont ettől szerethető az egész.